„Semmink sincs – csak múltunk van, és múltunkban gyönyörűen zengő nyelvünk.”
– Krúdy Gyula
2011 óta november 13-án ünnepeltük a magyar nyelv napját – hiszen 1844-ben, ezen a napon nyilvánították hivatalos nyelvünknek a magyart!
Ez alkalomból játékos megemlékezést terveztünk a felső tagozatosoknak. Az iskolaépület minden szintjén különböző plakátokat, képeket és történelmi forrásokat helyeztünk el, így a gyerekek megismerhették a legelső nyelvemlékeinket, a nyelvújítás korát és vívmányait, a nyelvünk ügyéért tevő reformkori nagyjainkat, és magyar nyelvünket a mai világunkban. A vállalkozó kedvű tanulók egy kvízt oldhattak meg ehhez kapcsolódóan , melyeknek helyes kitöltését tantárgyi érdemjeggyel jutalmaztuk.
Az alsó tagozatosoknak rövid, játékos, online, korosztályokra bontott feladatokkal készültünk, melyeket tanítókkal oldottak meg.
Idézetekkel és versekkel is készültünk, melyek nyelvünkről, annak szépségéről, fontosságáról és megannyi varázslatos titkáról szólnak. A magyar nyelven írott talán legszebb verseket is olvashatták tanulóink, mint például Radnóti Miklós Nem tudhatom, József Attila Mama, Kölcsey Ferenc A reményhez c. költeményeit.
Végezetül egy Lénárd Sándor idézettel zártuk megemlékezésünket, ami arról szólt, hogy a viharos eseményekben is gazdag mindennapjainkban egy kis jóakaró fényt engedjünk azzal a páratlan gyönggyel, amit a magyar nyelvünknek nevezhetünk. De mint Lénárd is írja, nem elég gyönyörködni benne, hanem játszani kell rajta, gyakorolni, ahogyan a Krúdyban is tettük.
„A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell.”
